Egyik kedves vizslatagunktól búcsúzunk: Isten veled, Pereszke! Nagyon szeret(t)ünk ❤ Csodakutya voltál Odaát találkozunk... Légyszi várjatok meg minket a többi vizslával az Égi Vadászmezőkön és addig is vizslatúrázzatok sokat a Mennyországban!

"Drága Pereszke!

Emlékszel, amikor november elsején megérkeztél hozzánk a Fillér utcába? Azt hiszem, 2010 volt. Lobogtak a füleid, ahogy jöttetek lefelé a Futrinkás lányokkal a lejtős utcán. Feltűnő, fenékbillegtető járásod volt. Csajos voltál. Boldognak tűntél és nyitottnak felénk. Pedig egy kenelből érkeztél, mert valahol elvesztél. Az ideiglenes befogadást vállaltuk, de egy hét sem kellett és eldöntöttük, örökbe fogadunk… Örökbe… 

Sokszor gondoltam rá, milyen jó lenne, ha tudnál beszélni, hogy elmeséld, mi volt Veled addig, amíg nem velünk voltál. Az állatorvosok azt mondták, 7 és 10 év között lehetsz. Te mégis az összes kutyafiúnak elcsavartad a fejét. Nem is tudtunk nagyon vizslatúrára vinni, mert mindannyiunknak fárasztó volt elhajtani a kutyalegényeket a fenekedből. 

A röntgen szerint volt benned két golyó is… Vajon vadásztál? Hogy elfutottál egyszer, emlékszel? Pár hete voltál csak nálunk, de már póráz nélkül tudtunk sétáltatni. Az egyik séta végén, mint egy puskagolyó lőttél ki, s tűntél el a Városmajorban. Hiába kiabáltam, hosszú percekig nem kerültél elő. Feladtam… Rossz volt, mérges voltam magamra és rád is. De szerencsére meglettél. Soha többet nem csináltál ilyet. Ezt is olyan jó lett volna megérteni, akkor mi történt benned. Azt már inkább értettem, hogy csak úgy átmentél a piros lámpán a kétszer két sávos Szilágyi Erzsébet fasor zebráján a legnagyobb forgalomban. Általában nem volt semmi veszélyérzeted, csak irányra tartottál, hogy mihamarabb a többi kutya között legyél a parkban. Vigyáztak Rád odafönt. 

Összeszoktunk. Nekünk is más rendszerünk lett miattad az életünkben, amit nem bántunk. 

A két gazdival egy Futrinkás fotózáson

Sokat voltál Miskolcon. Ott már tudtad, meg kell állni a zebra előtt a lámpáknál. Mert még ilyen idősen is megértettél sokmindent, pedig nem akartunk belőled parancsszavakat teljesítő mintakutyát faragni. Úgy fogadtunk el, ahogy vagy. Az volt a lényeg, hogy jól érezd magad még egy pár évig. Akkor el is merengtünk, hogy milyen jó ilyen öregecske ebet örökbe fogadni, egyrészt már nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, másrészt talán meg lehet szépíteni a hátralévő életét. De valahogy ez fordítva történt. Te szépítetted meg a mi éveinket. És szerencsére hat is lett belőle. Veled mindent meg lehetett “beszélni” El lehetett vinni dolgozni, türelmesen kivártad a munkaidő végét. Miskolcon a színházban, az irodában külön kanapéd volt, amit a díszítő fiúknak köszönhettél. Mert persze őket is rögtön levetted a lábukról. Kicsi irodában két íróasztal, s egy óriási kanapé. A tiéd. Külön takaróval és sok-sok baráttal.

Mennyit kirándultunk! Mi kb. 20 km-t mentünk, te a tempóddal és a lendületeddel legalább kétszer annyit. Hóban. Esténként a turistaházban kimerülten, de boldogan aludtál el. Másnap ugyanazzal az energiával tudtál még ugyanennyit megtenni. 

Kánikulában szeretted a Lillafüredtől a pisztrángosig tartó utat, mert lehetett a hűvös patakban gázolni. Szeretted a vizet. Nyaranta Gyulán töltöttünk majdnem két hetet. Minden nap megmártóztál az élővíz csatornában.

Jártunk a Bükkben, a Pilisben, az Őrségben, a budai hegyekben, Hévízen és voltál fesztiválokon is. Bírtad a társaságot. Lettek kutyabarátaid: Emma és Flopi, akikkel gyakrabban találkoztál. A 7-10 éveddel elképesztő energiáid voltak. Nem voltál labdás, inkább játékos. Minden kölyköt te futtattál meg. Figyelmes voltál és barátságos. Szívesen mentél az emberekhez simogatásért, akik általában ezt jegyezték meg: milyen boldog kutya! Tényleg az voltál. Boldogsággombóc. 

Emlékszel? Még egy rendőr fejét is elcsavartad, amikor Budapestről Miskolcra siettünk és átmentünk a sárgán. Próbáltam meggyőzni a fiatalembert, hogy nem csinálok többet ilyet, majd az elől lehúzott ablaknál megjelent a lihegő-nevető, na-menjünk-már fejed… a rendőr rád nézett, mosolygott és így-úgy, de elengedett. 

Persze picit el is híztál, bocsánat, emiatt gyakran kiszaladt a számon, hogy Röfi. Pedig tudtuk, hogy ebben a korban már nem jó az izületeidnek a túlsúly. Az etetés tőlünk, gazdáktól a szeretet jele volt. És Te szerettél enni. A körülötted lévő macskák maradékát is szívesen betermelted, persze csak azért, hogy ne a legyek köpjék be. Vackorral is jól kijöttél, jó helyen éltél, szerető gazdik és állatok társaságában. Sokat adtatok egymásnak. Sokat köszönhetsz a Keresztanyámnak, Éva néninek, akivel a legtöbbet voltál. Vele és Vackorral reggel és este mentetek egy erdő-kört. Időnkén Cuki, a cica is csatlakozott hozzátok, de ti ezt nem bántátok. Vackor talán Neked is köszönheti, hogy macskabarát, jó fej kutya lett… 

Minden akadályt jól vettél. Beleharaphattak a fenekedbe, letéphették a füledet, Te akkor is egy hang nélkül, vérző testrésszel, boldogan kerested merénylőd társaságát. Türelmes voltál, jó tűrőképességed volt. A rendelőben is, amikor vizsgáltak. Mert egy szemedre nőtt gyanús gumóból kiderült, tele vagy daganatokkal. A műtét után gyorsan felépültél, újra kutyaerős lettél.

De sajnos pár év múlva jött még egy kör. Ekkor már jól meg kellett gondolni, megműtsenek-e, de tizenakárhány évesen is egy éves kutyavérképed volt. Újra felépültél, bár már nem voltál annyira fürge. Nyáron még eljöttél Gyulára. Arra készültem, hogy majd nyugdíjas üzemmódban pihengetünk az évek óta nekünk bérelt házrészben, ahol szintén külön kanapéd volt. De nem egészen így történt. Olyan voltál, mint régen. Naponta több mint egy órát sétáltunk, napoztunk, olvastunk a kertben. Egy picit újra megfiatalodtál. Örömmel nyaltad a fagyit, még hosszabban időztél az élővíz csatornában, mint egy nyugdíjas néni, aki szívesen áztatja testét a fürdőben. Amikor kijöttél a vízből, ugyanolyan huncutul ráztad meg magad éppen akkor, mikor a legközelebb voltam hozzád, mint azelőtt. 

Aztán pár hete elkezdtél köhögni. Egyre gyengébb lettél, egyre nehezebben álltál fel és már csak pár perceket voltál képes sétálni, nagyon lassan. Próbáltunk segíteni, de ez már egy másik helyzet volt…

Képzeld, Miskolcon tudtam meg, hogy végleg elköltöztél. Épp ott voltam, ahol pár éve még Te boldogan hoztad nekem a hirtelen kirántott vakondot az Avas egyik finoman gőzölgő földkupacából. Szerettél ajándékot adni nekünk. Mennyiszer kaptunk szádban olvadó megfagyott emberkakit a parkból… Jó lenne még pár ilyen, most amondó vagyok.

Miskolcról hazafelé a kocsiban bedugtam a fülem, belebújtam a telefonomba és csak az üvöltő Eminem klippeket tudtam elviselni. 

Szerettem a közeledben lenni. Titkos, közös halandzsa nyelvünk volt, ami csak úgy valahonnan érkezett mindkettőnkbe, amikor együtt voltunk. Köszönök mindent, amit adtál. Emberként mindazt, amit meg lehetett tanulni Tőled, megértettem, de még nem tudtam elsajátítani. Mert én nem tudok olyan jó lenni, mint te. Nem tudok mindenkit annyira elfogadni, mint te. Mert nem bírok mindent elviselni és eltűrni. Nem tudok csak úgy boldogan élni. Gyakorolni kell még. De majd sokat gondolok Rád és próbálkozom.

Szeretlek, Pereszke, aki nekem Manyus is voltál! Remélem, még találkozunk!

... Még mennyi mindent mesélhetnék... A bogaras sétákról, a ciciszámolásról, hévízi együttlábadozásról, a gazdagréti bandázásokról...

2016. október 10. – Egy nappal azután, hogy elmentél."

„Ne feledjétek, hogy visszatérek hozzátok. Kis idő múltán vágyaim port és párát gyűjtenek egy új test számára. Kis idő múltán, mikor egy percre elcsitul a szél, egy másik asszony a világra szül engem. És ha kezünk egy másik álomban megint találkozik, új tornyot építünk az égben.”
/Kahil Gibran/

Olvassátok szeretettel Bereczky Mónika beszámolóját

1. nap

A Vizsla Túra támogatásával január 16-án elkezdtem az Állatorvosi Asszisztensi tanfolyamot 

a Tapis Oktatási Központban (http://tapis-oktatas.com/ ). Az indíttatás a szakma iránt Fruzsi vizslám betegségéből adódott, és elhatároztam, hogy elvégzem az iskolát. Tollár Mónika felajánlotta a Vizsla Túra támogatását, amit nagyon köszönök Neki. Első napon Kisállatgyógyászati alapismeretek voltak (anatómia) Dr. Vainer Attila állatorvos előadásában.

Csütörtökön már voltam a  Dr. Vau rendelőben Vainer Doktor Úrnál

gyakorlaton, nagyon érdekes volt és nagyon tetszett. Hétfőn ismét megyek a rendelőbe gyakorlatra, és már műtéten is részt vehetek, egy kan és egy szuka kutyus ivartalanítása lesz. Nagyon várom. 

A mai napon (szombaton) Kisállat takarmányozási ismeretek óra volt. Szintén érdekes órán vehettem részt, és sokat tanultam a helyes takarmányozásról. A vizslányokknál már be is vezettem az esti etetésnél.
Azért örülök és jó, hogy kitanulhatom ezt a szakmát,

mert a tudásomat a Vizsla Túrán gyakorlatilag minden gazdi használni tudja majd, akár úgy, hogy kérdez tőlem, akár úgy, hogy helyszíni ellátást kell végzeni a kutyusnak, és tudok segíteni szakszerűen.

2. nap

Ma voltam a második gyakorlati napomon a rendelőben ahol műtéten is részt vehettem. Egy kan német juhász kutyus került ivartalanításra. Majd utána egy 12 éves magyar vizsla anyóka akinek életmentő volt az ivartalanítás, mert emlődaganata is van/volt. Mindkettő operációra sor került ma. Sikeres volt szerencsére. 

Az ivartalanítás hasznos még mindig azt hangsúlyozom, főleg hogy már nemcsak gazdiként hanem állatorvosi asszisztens hallgatóként is részt vehetek, és állhatok a vizsgáló asztal másik oldalán. Rengeteg betegséget meg lehet előzni vele, főleg a daganatos betegségeket. 

Összefoglalva:

2016. január 16-án elkezdődött egy nagy álmom megvalósulása mégpedig az, hogy elkezdtem az állatorvosi asszisztensi tanfolyamot. A támogatást megkaptam Tollár Mónikától a Vizsla Túra alapítójától és így a Vizsla Túra támogatását is élvezhettem.

A tanfolyam három hónapig tartott. Elméleti és gyakorlati oktatások voltak. Elméleten nagyon érdekes dolgokat tanultunk az anatómiától kezdve a betegségek, gyógyszertan, takarmányozásig. Gyakorlati óráink a Dr. Vau Rendelőben Dr. Vainer Attila  oktatásában történt. Vettem rész műtéten, napi ambuláns kezeléseken, és amitől a legjobban féltem, de túl lettem rajta, mert ez is hozzá tartozik a végleges elaltatáson. Nagyon sok mindent megtanultunk köszönhetően a Doktor Úrnak, nem kímélt minket.

És április 9-én sikeres záró vizsgát tettem, és megkaptam a Tanusítványomat miszerint Kisállatgyógyászati-asszisztens - állatorvosi asszisztens végzettséget szereztem.

Az elkövetkezendő időben a Vizsla Túra már hivatalosan is rendelkezik állatorvosi asszisztensel, és ez azért jó, mert bármikor fordulhattok hozzám, akár tanácsokért akár ha sérülés keletkezik a Vizsla Túra vagy Vizsla Weekend ideje alatt a kutyákon.

Bereczky Mónika
Vizsla Túra Koordinátor
Állatorvosi Asszisztens

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ma este ismét számos kutya - köztük jópár vizsla - szalad majd világgá ijedtében kis hazánkban. 
Közülük nem kevesen soha nem térnek majd haza, örökre eltűnnek, míg a többieket önkéntes állatszeretőknek kell majd komoly csapatmunka árán otthonaikba visszajuttatni.

Épp ezért szeretnénk megkérni minden gazdit, hogy fokozottan figyeljenek négylábú szeretteikre az ünneplés mámorában is!

Olyan jó lenne, ha a Szilveszter évről évre minél kevesebb családban lenne a kutya elvesztésének emléknapja...

Előre is köszönjük minden vizsla nevében!

A Vizsla Túra stábja

Immár 5. alkalommal találkozott stábunk Újhartyánban.

Ez alkalomból szeretnénk bemutatni a tanya tulajdonosát is, Fajt Benőt a kerékpáros utazót, aki évek óta átadja kutyáinknak és a stábnak a helyet egy napra, ahol a stábunk évente találkozik, amiért nagyon hálásak vagyunk.

Fajt Benő újhartyáni lakos, több éve már, hogy a kerékpárja nyergére pattan és bejárja az öreg  kontinenst! Több alkalommal indult el magányos kerékpáros túrájára, hogy felfedezze a világ általa érdekesnek ítélt pontjait.

• Az idei esztendőben a kontinens legészakibb pontja a norvégiai Nordkapp volt a cél. 
• Korábban Észak Franciaországból indult az Alpok hegygerincein át Svájc, Ausztria, Olaszország érintésével érkezett haza!!
• Már megtette kerékpárjával, Újhartyán - Isztambul - Újhartyán túvolságot is.

Az elmúlt egy év során sokat töprengtem rajta, hogyan tudom a kutyámat biztonságban tudni kirándulás közben. Szerencsére nem szökős vagy kalandozós típus, de életkorából adódóan egyre jobban romlik a látása és hallása. Angi kedvenc időtöltése a pockozás, amibe úgy belemerül, hogy semmilyen hívó hangra, sípra nem reagál. Idén többször előfordult, hogy a többiekkel sétálva folyamatosan hívtam, de mire észbe kap és felnéz, hiába felém néz, miközben én integetek neki, pánikba esve ellenkező irányba elindul. Számtalanszor éltem át idén azt a rémületet, amikor fogalmam sincs hol a kutyám, és azt sem tudom, merre induljak utána. Azokat a perceket senkinek sem kívánom!

Az első ilyen eset után egy csengőt akasztottam a kutyámra, csilingelve vonultunk, mint a báránykák, de így hallottam, ha távolodott tőlem. De tudtam, hogy ez azért gyenge megoldás, és ha már nem hallom a csengőt (amit ráadásul ásás közben be szokott telíteni földdel, így nincs hangja), akkor sem tudom, merre induljak utána. Így jutott eszembe, hogy mint a munkahelyemen a teherutókat, Angit is GPS-n figyelném legszívesebben  :)

A GPS-eket először internetes vásárlási oldalon nézegettem, külföldről állt szándékomban megvásárolni. Szerencsére még időben rájöttem a leírásokat nézegetve, hogy a legtöbbnél nincs normális térképrendszer, ami jól használható, és nem Kínai nyelvű, illetve segítséget sem kapok bármilyen kérdés, probléma esetén, a garanciáról nem is beszélve.

Így elkezdtem itt Magyarországon forgalmazót keresni, így találtam rá a haziallatgps.hu által forgalmazott GPS-re, ami végre nyugodt kirándulásokat biztosít nekem. 

Az eszköz könnyű, kisméretű, nem zavarja Angit. Vízálló is, bár ezt most még csak zuhogó esőben teszteltük, abból viszont kapott bőven. SMS-ben küldöm el a kódot a séta elején, én állítom be, hogy mennyi időnként küldjön pozíciót (15 és 300) másodperc közötti intervallumban), és én adom meg azt is, hogy hány alkalommal tegye ezt. A telefonomon be tudok jelentkezni a weboldalra, és azonnal látom a pozícióját, amit térképes vagy domborzati módban is meg tudok jeleníteni.

Természetesen elég csak akkor SMS-ben elindítani  a nyomkövetést, ha eltűnik a kutya a szemünk elől, például kifejezetten ajánlottam egy ismerősömnek, akinek a kutyája szabaduló művész, kerítést bontva megy önsétáltatni elég gyakran, csak éppen nem mindig megy haza vacsorára, van, hogy 2 napig keresik. A kutya éjszaka a házban alszik, vagyis elég reggel rátenni a feltöltött eszközt és úgy kiengedni az udvarra, így ha el is szökik, pillanatok alatt megtalálja, akár úgy is, hogy ő még az irodában ül, és telefonon adja a címet annak a családtagnak, aki keresi a kutyát.

A legutóbbi Vizslatúrát is már így tettük meg Pilisborosjenőn, én nyugodtan sétáltam, miközben egy gazdi hol az előttünk levő csoportot próbálta utolérni, hátha ott van a kutyája, hol a mögöttünk érkező csoportot…

Vadászoknak is nagy segítséget nyújt, de akiknek még szívből ajánlanám, azok az ideiglenes befogadók, akikhez már eleve hányatott sorsú, zavarodott kutyák kerülnek általában ismeretlen előélettel, és sajnos tényleg van rá példa, hogy erős kerítés mögül is megszökött a befogadott kutyus. Hétvégén teszteltük is egy barátnőmmel, akihez most került egy ideiglenes, és még nem volt benne biztos, hogy behívható lesz, így átraktuk Angi nyakáról, és így nyugodtan sétálhattunk (Angi a csengőt visszakapta :) , szerencsére élesben nem kellett tesztelnünk, csak egyszer ment messzebbre a kutya, de mire beléptünk a weboldalra már elő is került. De a nyugalom, az felbecsülhetetlen, hogy ha el is tűnik, látjuk, merre megy és utol tudjuk érni.

Nekem személy szerint az is nagyon tetszik, hogy az eszköz segítségével visszanézhető az útvonal, amit megtettük, jó érzés a kirándulás végén végignézni :)

Köszönöm haziallatgps.hu!

Aki szeretne még több információt a gps-ről az a www.haziallatgps.hu weboldalon találhat.

Szabó Trixi és Angi

Egyszer volt egy kislány: Emma vizsla.
Rátalált, kimentette, s lett gazdája: Mónika.
- "Hová? Kivel menjünk sétálni?
De jó lenne hozzánk vizsla pajti!"

Gondolt egyet Mónika, szólt ennek-annak:
S kilencvenen túráztak az elsőn, hóban-fagyban.
Hét éve havonta egy vasárnap túra
Jönnek is a vizslák szépen sorba!

Sors fintora volna, hogy egy vizsla gyermek
ha tehetné, inkább otthon lenne:
Emma vizsla éppen, ki a túra helyett
inkább döntene a kanapézás mellett.

Mi viszont felkerekedünk
és - abban is biztosak lehetünk -
azon vasárnap autó, vizslával
csak oda tarthat: a túra kiindulási pontjára!

Jönnek is a kocsik, parkolnak szép sorban
s ugranak a vizslák. Szaladnak. Jó móka!
Rohannak, bandáznak, nézni is öröm:
ennyi állat és barátja majd' hátán is pörög!

Kétlábú-négylábú beregisztrál
a hosszú sor ellenére bizony meg nem hátrál.

Míg a csoport indul, nézni való is akad:
jótékony kutyamentő hoppon nem marad.
A mentett ebeket lehet támogatni
konzervnek, takarónak mindig jó helye lesz!

A regnél a stábtagok hosszú sora
sárgában várja, hogy az érkezőket kalauzolhassa.
Indul is a csapat, irány árok, bokor,
ösvény, dombtető vagy egy magas orom!

Hóban, latyakban, mínuszban vagy pluszban
együtt bandukolnak hosszan, egy sorban.
Sok alkalmi barátság születik az úton
kétlábú-négylábú bandázás ezért is jó. Pont.

Szaladnak a vizslák, fülük-farkuk szétáll,
előfordul köztük egy-két kakukk tojás.
Nem csak vizslák jönnek, hisz szabad a vásár
nem is vár el senki születési bizonyítványt!

Annyi bizonyos, hogy mind mosolygósan
hódol kétlábú-négylábú e közös vidám sportnak.
Túra végére a határ bejárva,
ebek kifárasztva, emberek nagyot sétálva.

68-szor volt már Vizsla Túra,
csúcsokat döntöget a részt vevők sora.
Bár nem cél, hogy minél több vizsla legyen,
egyre többen döntenek e sportos vasárnap mellett.

Legutóbb félezer kétlábú rótta az ösvényt,
ennyien hozták el a család kedvencét.
Kamaraerdő sem látott még együtt ennyi vizslát:
250 eb szaladt gazdája nyomán.

Stábunk e szép sort tovább folytatja:
Hol volt, s hol LESZ még Vizsla Túra!

(Tajthy Gabi verse)

Tollár Mónika  a Vizsla Túra alapítója kért meg rá, hogy osszam meg veletek Fruzsi történetét valamint hogyan lehet élni egy cukorbeteg vizslával. Sokan elmebetegnek tartanak/gondolnak, hogy bevállaltam Fruzsi betegségét, valamint mellette van még az örökbefogadott Ex Futrinkás Mirzám is. De nekem ez a sorsom, hogy az olyan vizslák Gazdianyuja legyek akik nem kellenek másnak. És úgy gondolom így is fog maradni amíg vizslám lesz.

Kezdeném a leg elején... >>>

Sok beszélgetés tárgya volt már, hogy egy-egy Vizsla Túra kirándulás alkalmával hányszor többet megy egy kutya, mint a gazdája. Kétszer, háromszor vagy akár ötször többet is? Egy 10 km-es túra valójában mennyi neki: 15 vagy 30 km? Mert egy-egy Vizsla Túra után még a vizslák is el vannak fáradva - ez biztos! 8 km pedig nem lehet sok egy ilyen kutyának...!

Sokféle nyomkövető rendszer létezik, de már a legtöbb telefonban van GPS, illetve tölthetők rá programok. Ez ma már talán tényleg nem olyan extra! S míg az első itthoni próbamérésen még nyakörvre csatoltuk a telefontokot, most végre sikerült megindokolni a hám vásárlását is. (Na jó, bicózni eddig is hasznos volt... :o)
A fóti 66. Vizsla Túra jó referenciának tűnt az összehasonlításhoz. Az útvonal rögzítéséhez Nokia C5-03 telefont és a Sports-Tracker programot használtuk. 

No de lássuk, hogy mire is volt jó mindez!

1. Az első képen áttekinthető a teljes túraútvonal, csak kisebb tüskék és vonalak jelzik, hogy itt nem tiszta egyenes vonalú haladásról van szó.

2. Az első kép nagyításán már egyértelműek az "elkolbászolások", amelyek valamilyen szagot, vagy más érdekességet követnek, és minden esetben visszatérnek a fő nyomvonalra.