„Ma Istenben vagyok, Bennem van az Isten / Ma egymásban vagyunk, Mint a van s a nincsen…”
Kedves vizslák, vizslások és vizslatúrások! Nem tudok hosszan írni, mert nagyon új nekem ez a helyzet: hétfőn még sétáltam a Kamaraerdőben, kedden este pedig örökre elaludtam. Mégsincs bennem hiányérzet, hiszen az utolsó pillantásomat és lélegzetvételemet a számomra legfontosabb ember ölelésében, simogatásában töltöttem. Együtt voltunk vele…13 éven át végig...a legvégsőkig. Ez volt a mi szövetségünk, a kettőnk vállalása: akármi történt, mi mindig ott voltunk egymásnak. Megtanítottam neki mindent, amit kellett – s ezt mindketten tudtuk, amikor úgy döntöttem, hátrahagyom őt. Remek gazdát és igazi embert neveltem belőle.
Csodálatosan szép és különleges életem volt. És szép halálom. Békés, csendes és szeretetteljes búcsúzásom – emberhez méltó módon. Sosem voltam egyedül, sosem hagytak magamra. Ennél többet nem kívántam és nem is kívánhattam volna az Illatos útról landolóként.
Hálás vagyok mindenért, amit tőletek kaptam: a szeretetet és figyelmet, a barátságokat és ismeretségeket, s persze leginkább a közös túrákat és hétvégéket. Remélem, az emlékem idővel nem fájdalmat hoznak a szívetekbe, hanem mosolyt csal az arcotokra. Ha például eszetekbe jut, mennyire „szerettem” a Vizsla Túrákat…aminek alapítója voltam 13 évvel ezelőtt.
Azt hiszem, egy idő után meguntam betegnek lenni és inkább szépen elfutottam az Égi Vizsla Túra csapatához. Most úgy érzem, megnőtt körülöttem az Élet, hiszen itt vannak velem azok a kétlábú és négylábú barátaim, akikkel örömmel találkozom újra… Együtt van a Nagy Csapat! Meg is beszéltük, hogy az első Égi Vizsla Túránk a Szivárvány híd lábától indul, én a regisztrációs sátornál leszek, a szintemelkedés pedig nulla… De ne féljetek: megvárunk titeket! Hamarosan találkozunk (Illatosúti Kornis Emma)

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján ma este ismét számos kutya - köztük jópár vizsla - szalad majd világgá ijedtében kis hazánkban. 
Közülük nem kevesen soha nem térnek majd haza, örökre eltűnnek, míg a többieket önkéntes állatszeretőknek kell majd komoly csapatmunka árán otthonaikba visszajuttatni.

Épp ezért szeretnénk megkérni minden gazdit, hogy fokozottan figyeljenek négylábú szeretteikre az ünneplés mámorában is!

Olyan jó lenne, ha augusztus 20. évről évre minél kevesebb családban lenne a kutya elvesztésének emléknapja...

Előre is köszönjük minden vizsla nevében!

A Vizsla Túra stábja

Örömmel tudatjuk veletek, hogy a Vizsla Túra az elmúlt időszakban olyan változáson ment keresztül, melynek köszönhetően jobb, életképesebb struktúrában folytatja működését a továbbiakban:

#1 Az alapszervezet (Vizsla Túra, Tollár Mónika vezetésével) ún. ernyőszervezetként folytatja működését, magába foglalva három másik kezdeményezést, támogatva annak működését:

• a Vizslakalandorokat (Kollár Mihály vezetésével),
• a Run Vizslát (Grenács György vezetésével),
• és a Vizsla Vigaszt (Tuza Erika vezetésével).

#2 A Vizsla Túra célkitűzését, misszióját és alaptevékenységét a másik három brand élénken támogatja és remekül kiegészíti – büszkén felvállalván olyan aktivitásokat, amelyek ugyan nem tartoznak a Vizsla Túra tevékenységi profiljába, de amelyekre tapasztalataink szerint szintén igény van:

•  a Vizslakalandorok kutyás teljesítménytúrákat, sporteseményeket, illetve többnapos rendezvényeket, városlátogatásokat, előrefizetős programokat (pl. hajókirándulások, weekendek, vonatos kirándulásokat) szerveznek hazánk határain belül és kívül egyaránt.

• a Run Vizsla csapata olyan magyarországi futóversenyeken vesz rész csoportosan, ahol van lehetőség kutyával futni,

• a Vizsla Vigasz pedig az idős, krónikus beteg illetve az elhunyt kutyák gazdáinak nyújt aktív (egyéni vagy csoportos keretek között) terápiás segítséget a nehéz időszak megértésében, feldolgozásában, elfogadásában, valamint az ún. továbblépésben, továbbélésben.

#3 Mindannyiunk számára jóleső érzés olyan maradandót alkotni a hazai kutyás (elsősorban vizslás) közösség számára, mely örömet okoz a szervezetek tagjainak, az egyes kezdeményezésekhez csatlakozóknak s amelynek legfőbb alapja a négylábú (élet)társaink szeretete. Az általunk alapított és működtetett közösségek lényege, hogy HATLÁBÚként jól érezzük magukat benne!  Fontos kihangsúlyoznunk, hogy bár életünk meghatározó élménye, egyértelmű örömforrása a vizslázás, a vizslatartás, az általunk létrehozott szervezetekhez nem törzskönyvezett, más fajtájú (nem vizsla), illetve keverék- és kölcsönkutyákkal (ideiglenesen befogadott ebekkel) is bátran lehet kapcsolódni.

#4 A továbbiakban a négy szervezet párhuzamosan működik:
- a Vizsla Túra programjai, kirándulásai (hellyel-közzel) változatlanul a hónap utolsó vasárnapján lesznek, 

- a Vizslakalandorok a megszokott túrák mellett szerveznek további kutyás programokat (pl. magyarországi városok, kilátók, várak, romok meglátogatása),
- a Run Vizsla csapata mindezek mellett szervez közös kutyás futásokat a kilométerek szerelmeseinek,
- a Vizsla Vigasz pedig szeretettel fogadja terápiáiba a nehéz lelki helyzetbe került gazdikat. 

Lényeges tudnivaló, hogy az egyes csapatokhoz tartozás lehetősége önkéntes és nyitott, tehát abszolút szabad az átfedés és az átjelentkezés. Mind a négy brand egyértelmű célja ugyanis, hogy az általuk szervezett programok során a gazdik új embereket, barátokat ismerhessenek meg!

#5 Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek a négy szervezet felé nyújtott eddigi bizalmat és támogatást! Csodálatos érzés látni és tapasztalni a hazai vizslás (kutyás) programok folyamatos fejlődését – s külön öröm számunkra, hogy mi is aktív részesei lehetünk ennek. Tudjuk, hogy a változás, a fejlődés szükséges eddigi hagyományaink megőrzése érdekében!

Tollár Mónika, Kollár Mihály, Grenács György, Tuza Erika

További infók:
Vizsla Túra: http://www.vizslatura.hu/ és https://www.facebook.com/vizslatura.hu
Vizslakalandorok: https://vizslakalandorok.hu és https://www.facebook.com/vizslakalandorok/
Run Vizsla: https://www.facebook.com/runvizsla
Vizsla Vigasz: https://www.facebook.com/VizslaVigasz/

 117. Vizsla Túra és a VI. Vizsla Túra Fesztivál köszönőlevele

Köszönjük annak a  183 kutyának és 285 családtagjának, akik eljöttek  Újhartyánba túrázni és kicsit fesztiválozni.

 

Gratulálunk az ügyességi verseny résztvevőinek a játékban való részvételért  az elért helyezésekért és bízunk benne, hogy a vicces feladatokon otthon már legalább úgy mosolyognak, mint mi nézők, ott és akkor azt tették! :)

 

Köszönet

Kajdácsi Rita, Földvári Nagy Viola, Csenki Dóri, Kajdácsi Viktória, Dömölki Zsuzsinak a rengeteg elkészített falatokért.

A háttérzenét Dj.Coffi-jee és DJ. Pavlo Pavlovets szolgáltatta, akik H-Tech Sound  hangrendszert használtak. Akinek tetszett, bátran ajánljuk, szívesen áll a rendelkézésre! (E-mail: dj.coffi.)

  

 

 

Külön köszönet stábunk tagjainak, akik kora reggeltől készítették elő a terepet, illetve a regisztrációért:

-  Dömölki Kriszti, Lengyel Laci, Kajdácsi József, Kajdácsi Szabolcs, 

- Iván Beáta és Redenczki Attilának az ügyességi vetélkedő kitalálóinak és kivitelezőinek
- Szűcs Attilának az agility pályáért 

- és természetesen a stábunk valamennyi tagjának az aktív munkájáért:

 

 Támogató partnereink:

   

   

Vizslafotózás.hu - mert a kutya családtag!

 

Hálás köszönetünket fejezzük ki Újhartyán Önkormányzatának illetve polgármesterének Shulcz Józsefnek valamint a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak, Lauter Antalnak, a Gyermekvár Övoda szellemi, anyagi és tárgyi támogatásukért, valamint, hogy helyet biztosítanak ennek a hagyományteremtő rendezvénynek. 

Az esemény kiemelt támogatói:

Újhartyán Város Önkormányzata

 

Visszajelzések azoktól, akik ott voltak: 
(Új hozzászólást, a "Belépés/Regisztráció"-n keresztül bejelentkezve lehet tenni.) 

Ezúton is gratulálunk Szabó Erikának és Fónai Zolinak, mert éppen ma két hónapja (2017. június 29), hogy megszületett Fónai Rebeka, a Vizsla Túra stáb legfiatalabb tagja.
Jó egészséget, sok boldogságot és idővel sok-sok közös túrát kívánunk Marcipánnal! :)

 Köszönjük a hajókirándulás szervezését a Vizslakalandorok csapatának!

---

(Redenczki Attila, Szűcs Attila, Székelyi Erika, Horváth György, Kollár Mihály)

Visszajelzések azoktól, akik ott voltak:
(Új hozzászólást, a "Belépés/Regisztráció"-n keresztül bejelentkezve lehet tenni.) 

Egyik kedves vizslatagunktól búcsúzunk: Isten veled, Pereszke! Nagyon szeret(t)ünk ❤ Csodakutya voltál Odaát találkozunk... Légyszi várjatok meg minket a többi vizslával az Égi Vadászmezőkön és addig is vizslatúrázzatok sokat a Mennyországban!

"Drága Pereszke!

Emlékszel, amikor november elsején megérkeztél hozzánk a Fillér utcába? Azt hiszem, 2010 volt. Lobogtak a füleid, ahogy jöttetek lefelé a Futrinkás lányokkal a lejtős utcán. Feltűnő, fenékbillegtető járásod volt. Csajos voltál. Boldognak tűntél és nyitottnak felénk. Pedig egy kenelből érkeztél, mert valahol elvesztél. Az ideiglenes befogadást vállaltuk, de egy hét sem kellett és eldöntöttük, örökbe fogadunk… Örökbe… 

Sokszor gondoltam rá, milyen jó lenne, ha tudnál beszélni, hogy elmeséld, mi volt Veled addig, amíg nem velünk voltál. Az állatorvosok azt mondták, 7 és 10 év között lehetsz. Te mégis az összes kutyafiúnak elcsavartad a fejét. Nem is tudtunk nagyon vizslatúrára vinni, mert mindannyiunknak fárasztó volt elhajtani a kutyalegényeket a fenekedből. 

A röntgen szerint volt benned két golyó is… Vajon vadásztál? Hogy elfutottál egyszer, emlékszel? Pár hete voltál csak nálunk, de már póráz nélkül tudtunk sétáltatni. Az egyik séta végén, mint egy puskagolyó lőttél ki, s tűntél el a Városmajorban. Hiába kiabáltam, hosszú percekig nem kerültél elő. Feladtam… Rossz volt, mérges voltam magamra és rád is. De szerencsére meglettél. Soha többet nem csináltál ilyet. Ezt is olyan jó lett volna megérteni, akkor mi történt benned. Azt már inkább értettem, hogy csak úgy átmentél a piros lámpán a kétszer két sávos Szilágyi Erzsébet fasor zebráján a legnagyobb forgalomban. Általában nem volt semmi veszélyérzeted, csak irányra tartottál, hogy mihamarabb a többi kutya között legyél a parkban. Vigyáztak Rád odafönt. 

Összeszoktunk. Nekünk is más rendszerünk lett miattad az életünkben, amit nem bántunk. 

A két gazdival egy Futrinkás fotózáson

Sokat voltál Miskolcon. Ott már tudtad, meg kell állni a zebra előtt a lámpáknál. Mert még ilyen idősen is megértettél sokmindent, pedig nem akartunk belőled parancsszavakat teljesítő mintakutyát faragni. Úgy fogadtunk el, ahogy vagy. Az volt a lényeg, hogy jól érezd magad még egy pár évig. Akkor el is merengtünk, hogy milyen jó ilyen öregecske ebet örökbe fogadni, egyrészt már nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, másrészt talán meg lehet szépíteni a hátralévő életét. De valahogy ez fordítva történt. Te szépítetted meg a mi éveinket. És szerencsére hat is lett belőle. Veled mindent meg lehetett “beszélni” El lehetett vinni dolgozni, türelmesen kivártad a munkaidő végét. Miskolcon a színházban, az irodában külön kanapéd volt, amit a díszítő fiúknak köszönhettél. Mert persze őket is rögtön levetted a lábukról. Kicsi irodában két íróasztal, s egy óriási kanapé. A tiéd. Külön takaróval és sok-sok baráttal.

Mennyit kirándultunk! Mi kb. 20 km-t mentünk, te a tempóddal és a lendületeddel legalább kétszer annyit. Hóban. Esténként a turistaházban kimerülten, de boldogan aludtál el. Másnap ugyanazzal az energiával tudtál még ugyanennyit megtenni. 

Kánikulában szeretted a Lillafüredtől a pisztrángosig tartó utat, mert lehetett a hűvös patakban gázolni. Szeretted a vizet. Nyaranta Gyulán töltöttünk majdnem két hetet. Minden nap megmártóztál az élővíz csatornában.

Jártunk a Bükkben, a Pilisben, az Őrségben, a budai hegyekben, Hévízen és voltál fesztiválokon is. Bírtad a társaságot. Lettek kutyabarátaid: Emma és Flopi, akikkel gyakrabban találkoztál. A 7-10 éveddel elképesztő energiáid voltak. Nem voltál labdás, inkább játékos. Minden kölyköt te futtattál meg. Figyelmes voltál és barátságos. Szívesen mentél az emberekhez simogatásért, akik általában ezt jegyezték meg: milyen boldog kutya! Tényleg az voltál. Boldogsággombóc. 

Emlékszel? Még egy rendőr fejét is elcsavartad, amikor Budapestről Miskolcra siettünk és átmentünk a sárgán. Próbáltam meggyőzni a fiatalembert, hogy nem csinálok többet ilyet, majd az elől lehúzott ablaknál megjelent a lihegő-nevető, na-menjünk-már fejed… a rendőr rád nézett, mosolygott és így-úgy, de elengedett. 

Persze picit el is híztál, bocsánat, emiatt gyakran kiszaladt a számon, hogy Röfi. Pedig tudtuk, hogy ebben a korban már nem jó az izületeidnek a túlsúly. Az etetés tőlünk, gazdáktól a szeretet jele volt. És Te szerettél enni. A körülötted lévő macskák maradékát is szívesen betermelted, persze csak azért, hogy ne a legyek köpjék be. Vackorral is jól kijöttél, jó helyen éltél, szerető gazdik és állatok társaságában. Sokat adtatok egymásnak. Sokat köszönhetsz a Keresztanyámnak, Éva néninek, akivel a legtöbbet voltál. Vele és Vackorral reggel és este mentetek egy erdő-kört. Időnkén Cuki, a cica is csatlakozott hozzátok, de ti ezt nem bántátok. Vackor talán Neked is köszönheti, hogy macskabarát, jó fej kutya lett… 

Minden akadályt jól vettél. Beleharaphattak a fenekedbe, letéphették a füledet, Te akkor is egy hang nélkül, vérző testrésszel, boldogan kerested merénylőd társaságát. Türelmes voltál, jó tűrőképességed volt. A rendelőben is, amikor vizsgáltak. Mert egy szemedre nőtt gyanús gumóból kiderült, tele vagy daganatokkal. A műtét után gyorsan felépültél, újra kutyaerős lettél.

De sajnos pár év múlva jött még egy kör. Ekkor már jól meg kellett gondolni, megműtsenek-e, de tizenakárhány évesen is egy éves kutyavérképed volt. Újra felépültél, bár már nem voltál annyira fürge. Nyáron még eljöttél Gyulára. Arra készültem, hogy majd nyugdíjas üzemmódban pihengetünk az évek óta nekünk bérelt házrészben, ahol szintén külön kanapéd volt. De nem egészen így történt. Olyan voltál, mint régen. Naponta több mint egy órát sétáltunk, napoztunk, olvastunk a kertben. Egy picit újra megfiatalodtál. Örömmel nyaltad a fagyit, még hosszabban időztél az élővíz csatornában, mint egy nyugdíjas néni, aki szívesen áztatja testét a fürdőben. Amikor kijöttél a vízből, ugyanolyan huncutul ráztad meg magad éppen akkor, mikor a legközelebb voltam hozzád, mint azelőtt. 

Aztán pár hete elkezdtél köhögni. Egyre gyengébb lettél, egyre nehezebben álltál fel és már csak pár perceket voltál képes sétálni, nagyon lassan. Próbáltunk segíteni, de ez már egy másik helyzet volt…

Képzeld, Miskolcon tudtam meg, hogy végleg elköltöztél. Épp ott voltam, ahol pár éve még Te boldogan hoztad nekem a hirtelen kirántott vakondot az Avas egyik finoman gőzölgő földkupacából. Szerettél ajándékot adni nekünk. Mennyiszer kaptunk szádban olvadó megfagyott emberkakit a parkból… Jó lenne még pár ilyen, most amondó vagyok.

Miskolcról hazafelé a kocsiban bedugtam a fülem, belebújtam a telefonomba és csak az üvöltő Eminem klippeket tudtam elviselni. 

Szerettem a közeledben lenni. Titkos, közös halandzsa nyelvünk volt, ami csak úgy valahonnan érkezett mindkettőnkbe, amikor együtt voltunk. Köszönök mindent, amit adtál. Emberként mindazt, amit meg lehetett tanulni Tőled, megértettem, de még nem tudtam elsajátítani. Mert én nem tudok olyan jó lenni, mint te. Nem tudok mindenkit annyira elfogadni, mint te. Mert nem bírok mindent elviselni és eltűrni. Nem tudok csak úgy boldogan élni. Gyakorolni kell még. De majd sokat gondolok Rád és próbálkozom.

Szeretlek, Pereszke, aki nekem Manyus is voltál! Remélem, még találkozunk!

... Még mennyi mindent mesélhetnék... A bogaras sétákról, a ciciszámolásról, hévízi együttlábadozásról, a gazdagréti bandázásokról...

2016. október 10. – Egy nappal azután, hogy elmentél."

„Ne feledjétek, hogy visszatérek hozzátok. Kis idő múltán vágyaim port és párát gyűjtenek egy új test számára. Kis idő múltán, mikor egy percre elcsitul a szél, egy másik asszony a világra szül engem. És ha kezünk egy másik álomban megint találkozik, új tornyot építünk az égben.”
/Kahil Gibran/

Olvassátok szeretettel Bereczky Mónika beszámolóját

1. nap

A Vizsla Túra támogatásával január 16-án elkezdtem az Állatorvosi Asszisztensi tanfolyamot 

a Tapis Oktatási Központban (http://tapis-oktatas.com/ ). Az indíttatás a szakma iránt Fruzsi vizslám betegségéből adódott, és elhatároztam, hogy elvégzem az iskolát. Tollár Mónika felajánlotta a Vizsla Túra támogatását, amit nagyon köszönök Neki. Első napon Kisállatgyógyászati alapismeretek voltak (anatómia) Dr. Vainer Attila állatorvos előadásában.

Csütörtökön már voltam a  Dr. Vau rendelőben Vainer Doktor Úrnál

gyakorlaton, nagyon érdekes volt és nagyon tetszett. Hétfőn ismét megyek a rendelőbe gyakorlatra, és már műtéten is részt vehetek, egy kan és egy szuka kutyus ivartalanítása lesz. Nagyon várom. 

A mai napon (szombaton) Kisállat takarmányozási ismeretek óra volt. Szintén érdekes órán vehettem részt, és sokat tanultam a helyes takarmányozásról. A vizslányokknál már be is vezettem az esti etetésnél.
Azért örülök és jó, hogy kitanulhatom ezt a szakmát,

mert a tudásomat a Vizsla Túrán gyakorlatilag minden gazdi használni tudja majd, akár úgy, hogy kérdez tőlem, akár úgy, hogy helyszíni ellátást kell végzeni a kutyusnak, és tudok segíteni szakszerűen.

2. nap

Ma voltam a második gyakorlati napomon a rendelőben ahol műtéten is részt vehettem. Egy kan német juhász kutyus került ivartalanításra. Majd utána egy 12 éves magyar vizsla anyóka akinek életmentő volt az ivartalanítás, mert emlődaganata is van/volt. Mindkettő operációra sor került ma. Sikeres volt szerencsére. 

Az ivartalanítás hasznos még mindig azt hangsúlyozom, főleg hogy már nemcsak gazdiként hanem állatorvosi asszisztens hallgatóként is részt vehetek, és állhatok a vizsgáló asztal másik oldalán. Rengeteg betegséget meg lehet előzni vele, főleg a daganatos betegségeket. 

Összefoglalva:

2016. január 16-án elkezdődött egy nagy álmom megvalósulása mégpedig az, hogy elkezdtem az állatorvosi asszisztensi tanfolyamot. A támogatást megkaptam Tollár Mónikától a Vizsla Túra alapítójától és így a Vizsla Túra támogatását is élvezhettem.

A tanfolyam három hónapig tartott. Elméleti és gyakorlati oktatások voltak. Elméleten nagyon érdekes dolgokat tanultunk az anatómiától kezdve a betegségek, gyógyszertan, takarmányozásig. Gyakorlati óráink a Dr. Vau Rendelőben Dr. Vainer Attila  oktatásában történt. Vettem rész műtéten, napi ambuláns kezeléseken, és amitől a legjobban féltem, de túl lettem rajta, mert ez is hozzá tartozik a végleges elaltatáson. Nagyon sok mindent megtanultunk köszönhetően a Doktor Úrnak, nem kímélt minket.

És április 9-én sikeres záró vizsgát tettem, és megkaptam a Tanusítványomat miszerint Kisállatgyógyászati-asszisztens - állatorvosi asszisztens végzettséget szereztem.

Az elkövetkezendő időben a Vizsla Túra már hivatalosan is rendelkezik állatorvosi asszisztensel, és ez azért jó, mert bármikor fordulhattok hozzám, akár tanácsokért akár ha sérülés keletkezik a Vizsla Túra vagy Vizsla Weekend ideje alatt a kutyákon.

Bereczky Mónika
Vizsla Túra Koordinátor
Állatorvosi Asszisztens