Aktuális







Powered by NetOffice

2011. szeptember 29. csütörtök

Csyli_1.jpg

Kedves Vizslacimborák!

Csyli vagyok, 1 éves vizslalány.
Elcsavarogtam otthonról, vagy kiraktak? Már nem is emlékszem. Ami biztos, hogy sokkosan az autók és buszok között rohangáltam, amikor kedves emberek rám találtak. A Noé Állatotthonban gondoskodtak rólam több, mint 2 hétig és Jaltának hívtak.



Itt látogatott meg a fiú, a lány és a vizsla. Sétáltunk együtt az állatotthon közelében, rögtön egymásba szerettünk. Bori, a 3.5 éves vizslalány nagyon jó fej volt. Nagyot nem tudtunk szaladgálni, mert egyrészt nagyon meleg volt, másrészt akkor már sajnos beteg voltam, így nem is volt nagy kedvem a szaladgáláshoz. Kennelköhögést kaptam el, ami nagyon nehezen gyógyult volna a kennelsoron. Mikor elmentek, nagyon szomorú szemekkel néztem utánuk.
Csyli_2.jpg

Később elmesélték, hogy sok segítséggel (köszi Móni, Dalma, Katalin, Kinga, Piroska!), de találkozónk másnapján a lány már jött is értem! Alig találtak meg a kórház kennelben. Kezdtem magamba fordulni, próbáltam elbújni, a föld alá menekülni. Elástam magam az egyik kutyaház alá. Miután megtaláltak, leporoltak és látták, hogy tényleg én vagyok az. Értem jöttek!

Akkor én még nem tudtam pontosan, mi történik, csak beszálltunk egy autóba és sokáig mentünk. Féltem nagyon. Nem utaztam korábban kocsiban, és nem éreztem magam jól a betegségem miatt sem. Az a zúgás, imbolygás és olyan gyorsan rohantak a fák mindkét oldalon…

Mint kiderült, először a Hungarovet Állatorvosi Rendelőbe érkeztünk, ahol  – Mennyei Velőscsont! – egy német vizslalány a recepciós, Kóla. Nagyon rendes volt, meg persze a doktor bácsi is nagyon jó fej. Ez egy szuper hely, ide máskor is szívesen fogok jönni. Ti jártatok már itt? Feltétlenül meg kell néznetek egyszer! Kaptam egy kis szurit, gyógyszereket, szirupot. A doktor bácsi regisztrálta a chipemet, hogy soha többé ne veszhessek el!

Csyli_3.jpg

Amikor hazaértünk a lánnyal, Borival a mezőn találkoztam. Kedves ismerősként üdvözölt. Sétáltunk egy jó nagyot. Labdáztunk is! Imádok labdázni! Annyi minden jó történt velem azon a napon! Új családom van! Soha többé nem leszek egyedül!
Vacsi előtt lecsutakoltak fincsi samponnal. Szeretem a vizet és fürdés közben kaptam egy kis dögönyözős masszázst is. Igencsak élveztem a dolgot! Hát persze, hiszen imádok úszni!

A koszt, az rendben lesz. Nincs okom panaszra. Ugyan vacsora közben egyszer átkíváncsiskodtam Bori tányérjába, de meg kellett állapítanom: Ő is ugyanezt kapja. Nem érdemes cserélnünk. Valamint Bori nagyon szigorúan veszi a fejadag kérdését és rossz néven veszi a kíváncsiskodást. Ugyhogy jobb a békesség.

Házirend, az van. Ismertetésre is került már az első este. Nos, a felét sem tudtam megjegyezni, de úgy látom, folyamatosan átismételjük, ugyhogy nem lesz baj.

Lefekvés előtt még kimentünk a kertbe, a holdfénynél Bori bemutatta nekem varázslatos vizslatáncát, az olyan "első lábak behajlítva-fenékörbepörgetős-figurásat", tudjátok! Volt, hogy 3 kört is pördült egy lendülettel! Próbáltam felvenni a ritmust, de én csak 4 lábon tudtam szökellni mellette. Szédületes a csaj!
Csyli_4.jpgA gyógyszereket egy háromszög alakú sajtban kaptam. Bori azt mondta, valami vadállatról nevezték el. Valami… valami MEDVE! Furcsa, de egyáltalán nincs medve szaga se íze. Na, mindegy. Gazdi azt hitte, hogy nem veszem észre, amikor vacsora előtt belenyomkodta a gyógyszereimet. Borira hallgattam, aki azt is mondta, hogy mindenképpen meg kell ennem a gyógyszereimet és jobban járok, ha sajtban kapom. Ugyhogy úgy tettem, mintha nem látnám, hogy töltött a sajt. Lenyeltem. A csomagolás, az fontos!
A mezőn annyi jó szag van és Bori annyira ügyes. A héten már felkutatott két fácánt és egy nyulat. Azt hiszem, jobban kell figyelnem Borira. Jó a szimata! Tudjátok, mennyi szöcske, gyík, pillangó van a mezőn? Nem? Nem tudjátok? Sajnos még én sem, pedig már annyiszor nekikezdtem a népszámlálásnak, mióta itt lakom. Én egyenlőre az „igen-apró-vadakat” szeretem:  a bogarak közül legjobban a pillangókat szeretem, azoknak szebb a csomagolása.Csyli_5.jpg
Furcsa nekem, hogy mindannyian bent vagyunk a nappaliban. Korábbi gazdáimnál nem volt szabad bemennem a házba. Azt hiszem, hogy azért hozzá fogok tudni szokni! J Nagyon jó, hogy esténként együtt TV-zünk a nappali közepén. Nagy vizslasóhajtások, pocaksimogatások. Nagyon finom!Csyli_6.jpg
Bori, ha bent vagyunk a lakásban, nagyon nyugodt. Persze imádom szunyókálás közben piszkálgatni, meg ugrálni a fején. Egy ideig úgy csinál, mintha utálná, viszont ha elég kitartó vagyok, megérkezik a kedve és jót birkózunk meg kergetőzünk. Két kutyaágyunk van, de a BLUP! az igazi kutyának való, azt szeretem a legjobban. Még az sem zavar, ha Bori előbb már kényelmesen elhelyezkedett benne.

Gazdi azt mondja mosolyogva, hogy a természet vadvirága vagyok… meg rosszcsont… meg igazi ördögfióka. Igazán hízelgő rám nézve! 
Sokat kell még tanulnom, de nagyon türelmesek velem. Nekem annyi sok újdonság van, és annyira örülök, hogy itt vagyok. Legszívesebben folyamatosan körbejárnék és mindenkinek a nyakába ugranék és sorba puszilnék. Annyira hálás vagyok! Mindig van valami, amit csinálnom kell, Bori fülét rágcsikálni, szájkaratézni, megugatnom a rigót, a gyíkot, a legyet, kibeleznem Bori plüss állatait, körbeszaladnom a nappaliban, hogy minden rendben van-e. (Egyébként rövid határidővel vállalok plüssállat boncolást bérmunkában! Cím a szerkesztőségben.) Bori plüss állatai pár napja eltűntek – állítólag tanúvédelmi program keretében átmenetileg ismeretlen helyre költöztek. Remélem, hogy hamarosan visszajönnek. Olyan jó volt gyakorlatozni rajtuk. (Bár azóta választhattam a Fressnapf-ban „nekem való” rágnivaló kötelet, de az nem annyira élvezetes.) Vigyázok nagyon az új gazdikra, nehogy elveszítsem őket. Amikor itthon vannak, követem őket mindenhova, mint az árnyék.
Csyli_7.jpg

Igen, már sokat megtanultam, mióta új családomhoz költöztem. Már tudom az „ÜL”-t. Már tudom azt is, hogy amikor kinyílik a kapu, nem rongyolok ki rajta ezerrel, hanem ülve megvárom, amíg Gazdi kimegy és megadja a jelet, hogy mehetek. Megtanultam, hogy csak akkor ehetek, ha ülve megvárom, míg leteszik a tányérjainkat és elhangzik, hogy „TIÉD”. Azt is tudom, hogy ha kint vagyunk a mezőn, és szól, akkor általában visszamegyek hozzá. Mert általában van valami finom falat nála! Igaz, hogy nem olyan szép a csomagolása, mint a pillangóknak, de általában finomabbak. Lehet, hogy a csomagolás mégsem olyan fontos?!

Azt mondják, jó házőrző vagyok, sokat ugatok. Gazdi szerint, ha bent vagyunk a lakásban, nem vagyok szolgálatban. Állítólag akkor Riasztó vigyáz ránk. Hát, nem tudom, még sosem hallottam Riasztót ugatni, szerintem nem veszi komolyan a feladatát. Inkább figyelek és szólok én is, biztos ami biztos!

Van már nevem is. A Noé Állatotthon a Csordakút u-ban van, így nevem első tagja származásomra utal: Csordakúti. Talán már említettem, hogy imádom a pillangókat kergetni, ezért kedvenc hobbim lett nevem második tagja: Pillangóvadász. Gazdijaim egyik kedvenc rajzfilmje a Boci és Pipi. Ez adta nekik az ötletet, hogy ennek mintájára a nevem valami hasonló hangzású legyen. Bori és Chili, Boci és Pipi, a két jó testvér, sokat bosszantják, osztják egymást, piszkálódnak, de ha baj van, tűzbe mennének egymásért. Remélik, hogy mi is jó testvérek leszünk. A karakterek is stimmelnek, állítólag Boci az eminens diák, Pipi pedig a rosszcsont. J Állítólag sokszor olyan csípős-csipkelődős vagyok, mint a Chili paprika. Erről nem tudok véleményt mondani, mert még nem kóstoltam. De ha így van, akkor az is igaz, hogy kisebb vagyok, mint Bori, de harciasabb is, mint a Chili paprika, így jellemem is tükrözi nevem harmadik tagja. Aztán a Chilit magyarosították Csilire és ellátták egy Y-nal, hogy elegánsabban nézzen ki.  Így lettem Csyli. Becsületes nevem tehát: Csordakúti Pillangóvadász Csyli. Nekem tetszik. Nektek?
Csyli_8.jpgVacsi után imádok Borival „IRIGY KUTYÁSAT” játszani. Ez általában úgy néz ki, hogy Bori ráveti magát az egyik plüss állatra, aki addig a padlón unatkozott. Én pedig megpróbálom megszerezni tőle. Persze Bori mindig úgy fordul, hogy a feneke vagy az oldala legyen felém, a nyakát pedig a másik irányba fordítja. Hiába próbálom jobbról, aztán balról becserkészni a „vadat”, nem érem el. Hosszú perceket tudunk így eltölteni a nappaliban. Aztán amikor feladom és lefekszem, akkor Bori pont úgy fekszik le elém, hogy pár centire legyen tőlem a játék. Van, hogy el is engedi, de ha érte nyúlok, rögtön felkapja és kezdődik minden elölről. Aztán ha megszerzem a játékot felcserélődnek a szerepek: Én vagyok az irigy kutya!
Aztán ott van a „KÍGYÓZÓS-CÁPÁZÁS”. Ezt általában a füvön szeretjük művelni. Úgy néz ki, hogy mindketten a hátunkon fekszünk, lábaink az ég felé, gerincünket pedig úgy tekergetjük, mint a kígyó, és közben szájkaratézunk. Gazdi szerint mókás látvány.
Van már barátnőm is, Dorka, aki Labra-Dor-ka. Ő is egy éves, és szeret velünk bandázni. Reggel-este együtt rójuk a mező-kört. Gazdi szerint olyan hebrencs, mint én, valószínűleg ezért jövök ki ilyen jól vele. Az 5. szomszédban lakik és nem tudom honnan tudja, de mindig a kerítés előtt vár, mikor indulunk sétálni. Dorka kirágta a kerítésüket, így szabadon tud mozogni. Nekem ilyen még eszembe se jutott. Dehogy megyek el innen!
Nekem már soha többé nem kell egyedül lennem! Úgy vagyunk mi Borival, mint a borsó, meg a héja.Csyli_9.jpg
Hálás vagyok a Noésoknak, akik gondoskodtak rólam, míg új gazdijaim rám találtak. Köszönöm a többi Noés kutyusnak, akik befogadtak és táplálták bennem a reményt. Remélem Nekik is jut hamarosan saját család!

Bori sokat mesélt már a Vizsla Túrákról is. Jó móka lehet! Ha Bori teljesen meggyógyul, (mert májusban volt egy könyök műtétje, ami nagyon lassan jön rendbe és még óvatosan terhelhetjük) azt ígérték, engem is elvisznek majd! Már alig várom, hogy találkozzak veletek! Jót fogunk bandázni!

Addig is VizslaPuszi!

Csordakúti Pillangóvadász Csyli, Tajthy Gabi falkájából