|
Cikkek
Powered by NetOffice |
2008. március 18. kedd
Szervusztok! - Szeretek ezen kívül minden élőlényt: főleg a madarakat meg nyuszikat, a mezőben, a szomszéd macskáját (olyan jó fenyegetni a butát, frankón komolyan veszi, amit morgok neki, azt' rohan), no meg minden vizslát és más ebszerű haverokat (mert a kutya, az a vizsla, ugye). - Meg szeretek sok élettelen dolgot is: elsősorban a gazdám ágyát és foteljét, mert kényelmesek és jószagúak, a tányéromat, mert jó nagy és dettó jószagú, meg főleg a pórázomat, mert azon viszem a gazdát sétálni meg vadászni, a gazdám vadászsípját, mert azzal hív, ha nélkülem nem találja az utat, meg főleg szeretem a puskáját, mert az jó hangosan megkéri a fácánokat és nyulakat, hogy várjanak meg, és így nem is kell szaladnom utánuk.
No azért, figyelj, nem szeretek ám mindenkit! Azé' a vizsla kutya ám!
Hogy mit nem szeretek csinálni? Hogy mit szeretek csinálni? - Hát vadászni imádok, meg futni is, meg játszani gazdámmal meg a haverokkat, olyan ugrálós-ellopósat, meg megkeresőset, meg kergetőset, meg mindent. Körülbelül minden jó, ami sok-sok mozgással, ugrálással, futással jár. Meg aludni utána a meleg szobában, a gazdi ágyán... - Meg azt is szeretem, amikor csupa új dolgot tanít nekem a gazdám és én érzem, hogy segítek neki. Azt nagyon szeretem! Igyekszem is mindig kitalálni, hogy mit akar tőlem, pedig ez nem könnyű, néha olyan komplikált és zavaros, ahogy magyaráz ... de én igyekszem! (Igaz, kamaszkoromban volt egyszer-kétszer, hogy mást akartam, mint ő, meg titokban arra is gondoltam, nem muszáj neki főnöknek lenni, de csak egyszer, mert nagggyon gyorsan és alaposan meggyőzőtt eme gondolat dőreségéről.) - Azt is szeretem, ha az új kisemberke játszik velem, pedig ő még nem is tud vigyázni, a múltkor is majd kibökte a szemem. Nem baj, olyan édes, mint az én kölykeim (csak azok fegyelmezettebbek voltak persze), imádom! És a kajáját is mindig nekem adja ám! - Az eredeti munkám, persze, a vadászat, méghozzá annak a legváltozatosabb ágai, hiszen mindenes vadászkutya vagyok. Ezt szeretem a legjobban! Megkeresem az élő vadat a mezőben, vízben, nádasban, erdőben. No nem ölöm meg, ha megtalálom, ne nézz már így. A zsákmányejtést udvariasan átengedem a gazdámnak, a vadásznak, elvégre mégiscsak ő a nagyfőnök! Utána persze égen-földön megkeresem a közös zsákmányunkat, azt nem bízom rá, elvégre se szimata, se sebessége, sose lenne a miénk nélkülem ... no de ez nem panasz, hiszen érte vagyok, mint mondtam már. - De sok boldog vizslát ismerek, akik nem vadásznak, csak sportolnak, pl agilitiznek, vagy mentőkutyáznak vagy táncolnak a gazdájukkal (én spec nem szeretem a zenét, csak nyávog...). Meg hallottam olyan vizsláról is - de ne mondd tovább, nem bántásiból mondom - akinek a gazdája nem lát, és őt kell vezetgetnie, na, hogy az milyen büszke magára, az a vizsla, el se hinnéd, meg a másiknak csak székben ül a gazdája, mindig, mert baj van a lábával vagy mi, azt a vizsi segít neki mindenben ,,, ő is nagyon boldog ám! Hogy mi a kedvenc tartózkodási helyem? Hát ez egyszerű! Ahol a gazdám van. Meg a falkám is. No de a kennelben lenni, vagy a kertben, hátul, pláne egyedül: azt NEM, azt be kéne tiltani. Különben is, mivel szép rövid a szőröm, nagyon fázom ám hidegben! Még, ha többen jól összebújunk, az hagyján ... de azt is jobb a meleg lakásban, ezzel az emberek is így vannak, tudom én! Akkor, miért lenne kint a vizsi? Persze, érdekes, vadászat, vagy játék közben sose fázom, még ha szép nagy hó van, akkor se! A múltkor is, amikor az a buta fácán betévedt a nagy vízbe, aztán megijedtem, hogy elsüllyed szegény, hát rögtön beugrottam és kimentettem, odavittem a gazdámnak! Igaz, hideg volt a víz, de azért szívesen tettem. A gazdám szidott is kicsit, hogy megfázoltehülye, de azért nagyon büszke volt ám rám, éreztem! Kedvenc ételem?
Jajj, ez nagyon jó kérdés! Ha így belegondolok, mindent szeretek, még az almát is meg a többi nyers recsegős növényes dolgot, amit maguknak megfőznek az emberek. Persze, gyerekkoromban nem így voltam ezzel, akkor még válogattam meg vigyáztam az alakomra... de ma már tudom, hogy ez dőreség. Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra! Köszönöm, hogy az egészségem felől is érdeklődsz, kilencéves létemre semmi bajom, azt a heti 1-2 vadásznapot simán végigdolgozom ám, a fiatalok csak lessenek! A családunkban mindenki egészségesen, sokáig él, mert a tenyésztő-Gazdám minden férjhezmenéskor figyelmeztet, hogy csak CSD-szűrt (ez nem t'om milyen), egészséges, dolgos, tapasztalt úriemberekkel állhatok szóba! (Na falkavezéren alul nem is adom!) Igaza lehet, mert ismerek egy-két lábfájós, pipogya vizslát, alig bírják az ugrálást velünk, pedig még suhancok. Meg van egy-két viszketeg, kényeskedős haver is, mindig allergiásak valamire. De szerencsére a mi gazdánk figyel mindenre tenyésztéskor, így nálunk nincs baj! Emlékszem, anyám, nagyanyám is sokáig éltek, 14 évesen még vígan eldöcögtek velünk a kertben. Na jó, egy-két fülfájás, szemgyulladás szokott lenni, de arra a gazdám odafigyel.
Na bocs, úgy hallom, hív a gazdám, szaladnom kell, végre szüksége van rám. |
|