| |
VizslaHELP
Powered by NetOffice
|
 A hat hónapos vizslalányt 2009. december közepén Szolnok és Törökszentmiklós között találták az út szélén összefagyva. Mivel nyakörve, chipje, illetve tetoválása sajnos nem volt, eredeti gazdáját nem sikerült megtalálni.
A rettenetes hideg téli napokon Széphalmi Éva pár napra a gondozásába vette, majd átadta a budapesti Vizslamentőknek, akik azonnal ideiglenes befogadó családhoz, a Vizsla Túra alapítójához, Tollár Mónikához és Csillik Gáborhoz költöztették 2009. december 20-án (mivel a lesoványodott, összetört lelkű kiskutya semmiképpen nem bírta volna ki a kültéri kenneles tartást decemberben).
Zoé az alapos fürdetés és orvosi kivizsgálás alapján gyógyszeres kezelés alatt állt, valamint komoly hízókúrára és aktív lélekgyógyításra fogták ideiglenes gazdái. A család két meglévő vizslája, Berek és Emma igazi nagytesókként tanítgatták, gondozták egész nap: hatalmas kergetőzős hancúrozásokkal, plüsállat cibálásokkal és ágyon hempergésekkel mutatták meg neki az igazi vizslának való életet.
Zoé a korábbi megpróbáltatásokat követően napról napra jobban lett testileg-lelkileg: már egész nap boldogan rohangászott, szaglászott és gyakorlatilag egyfolytában mosolygott, nevetett. Lassan az éjszakákat is félelem és felriadások nélkül aludta végig. Roppant kedves, jóindulatú, békés, könnyen kezelhető, tanulékony, nyílt tekintetű kiskutya – afféle főnyeremény! Életkorából adódóan igazi bohóc, bújós kisbaba, kíváncsi felfedező. Közösség-imádó, mindenkit mindenhova követő, de a szobatisztaságot még tanuló kamaszlány. Minden simogatásért, pusziért, ölelésért roppant hálás élő- és érzőlény. Nem ugat, nem harap, nem támad, nem lop, nem pusztít, nem rág. Cicákkal és más szelíd kutyákkal abszolút kompatibilis, mivel jelenleg négy macskával és két ebbel alszik együtt. Múltjából adódóan félős, idegenekkel bizalmatlan, hirtelen mozdulatokra összekucorodással reagáló. Az autózás nem a kedvence, s bár nem hányja össze a kocsit, komolyan meg van rémülve minden egyes út alkalmával. Férfiakkal és fekete ruhába öltözött emberekkel szemben azonban kifejezetten bizalmatlan.
A kombinált és a veszettség elleni oltást is megkapta, valamint elkészült az oltási könyve és az útlevele is. Chip is került belé, hogy ne fordulhasson elő vele mégegyszer ez a tragédia…
Olyan végleges gazdit kerestünk neki, aki lakásban tartja, de megfelelő mozgási, rohangálási és tanulási lehetőséget, illetve elegendő szeretetet, gyengédséget és törődést biztosít neki. Zoé olyan helyre költözött, ahol megfelelő ember- és kutyatársasága van, vagyis ahol eleget tudnak törődni teste és lelke rehabilitációjával.
Végleges örökbeadásáig Zoé orvosi és etetési költségeit a Vizsla Túra állta.
Ezúton köszönjük Nagy Judit és férje, valamint Bori kutya segítségét Zoé ideiglenes, egyhetes elszállásolásában!
Zoé fotóalbuma >>
ZOÉ (pontosan 7 hetes ideiglenes budapesti tartozkodása után) 2010. február 7-én, vasárnap reggel elköltözött az Északi-tengerhez, Németországba, Krammhörnbe. Végleges örökbefogadó-gazdái Erika és Harald Römer lettek.
|
| Köszönet a Vizslamentőktől |
Szeretnénk megköszönni, hogy a vizslamentésért felelős Futrinka Egyesület részt vehetett az idei utolsó, sorrendben a 27. Vizsla Túrán, november utolsó vasárnapján a Hajógyári-szigeten. Köszönjük minden kedves támogatónknak az adományokat. Ezen a délelőttön 37.500 Ft gyűlt össze, melyet teljes egészében a gondozásunkban lévő kutyákra fordítunk. Ott leszünk a következő túrán is, ahol továbbra is kutyás pólókkal és 2010-es falinaptárral kedveskedünk minden kedves támogatónknak. (Aki már hamarabb szeretne pólót vagy naptárt, írjon nekünk az címre vagy hívjon minket a 20/211 4540 mobilszámon.) A tőletek kapott szuper tárgyi adományokat is köszönjük, a pléddel már kibéleltük az egyik védencünk házát, a nem kutyás tárgyakat pedig elárverezzük, s a befolyt összeget szintén védenceink ellátására fordítjuk!
Üdvözlettel: a Futrinka Egyesület önkéntesei www.futrinkautca.hu , www.magyarvizslasos.hu
|
| Táltos kutya műtétjét a Vizsla Túra 50.000 Ft-tal támogatta |
 „Táltos 2008. május 1-jén érkezett hozzám. A vizslamentőktől hoztam el ideiglenesen, csak amíg nem lesz gazdája. Persze ezt a mondatot már sokunk kimondta: „Csak amíg nem találnak neki gazdát…” Előtte és utána is volt nálam kutya, de ő más volt. Ezt már az első percben tudtam. Nem terveztem Sába mellé második kutyát, de hát,…mit sem ér a tervezés.2-án már telefonáltam, hogy ne is keressenek neki gazdát, ő már az enyém. Életem egyik legjobb döntése volt. Amikor hozzám került feltűnt, hogy nem használja az egyik hátsó lábát. Orvostól orvosig jártunk, mire végre kiderült, hogy mi a baj. Valószínűleg egy régi medencetörésnek volt köszönhető. A régi gazdája ügyet sem vetett rá. Ma viszont átestünk egy nagyon komoly combcsont műtéten. Itt szeretném megköszönni a Felicavet rendelőnek a műtétet. Meglepően jól viseli, pedig egy igazi „hiszti-Kriszti”. Ha minden jól megy fájdalommentesen élheti tovább az életét. 100%-os kutya ugyan sosem lesz belőle, de már megérte, ha legalább a fájdalom elmúlik. Az elkövetkezendő 4-6 hétben türelmesen várunk, sétálunk, meg kell tanulnia újra használni az évek óta csak lógó lábát. Szeretnénk megköszönni mindenkinek a sok szurkolást, segítséget és együttérzést! Nagyon jól esett. Köszönöm a vizslamentőknek, hogy én lehetek az, aki boldoggá teszi az elkövetkezendő éveit ennek a szakállasnak. A Vizsla Túrának pedig külön nagy- nagy köszönet, örülök, hogy tagja lehetek ennek a remek csapatnak! A segítségük nélkül nem tudtuk volna ilyen gyorsan megműttetni. Találkozunk a következő túrán!
Albert Luca, Sába és Táltos”
|
| A Csepel Indians Agility Csapat bemutatja... |
A 20. Vizsla Túrán összegyűlt összegből 50.000 Ft-tal a Csepel Indians Agility Csapatot támogattuk. A három Vizsla Túrás taggal büszkélkedő Indiánok új palánkot vásároltak az összegből. Köszönőlevelük itt olvasható:
 "Kedves Vizsla Túrások!
A Csepeli Indiánok bemutatják akadályparkuk legújabb tagját a „Vizsla Túra-palánkot”!
Ezennel szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk érte a Vizsla Túrának. A ti anyagi támogatásotokkal készülhetett el az új palánk, és vehette hátára csapatunk 3 vizsláját és természetesen többi tagját is. Még egyszer köszönjük szépen, hogy ezúton is hozzájárultok „agility-pályafutásunk” alakulásához!
További sok sikeres Túrát kívánunk nektek,
Csepel Indians Agility Csapat"
|
A 3-4 hónapos terrier-foxi-schnauzer keverék kiskutyát Tollár Mónika, a Vizsla Túra alapítója találta az utcájukban, a XXII. kerületben 2008. július 31-én,  csütörtökön délután.A csöppség feltehetőleg ekkor már napok óta az utcán lakott. Chip sajnos nincs benne és a nyakörvén sem volt semmiféle név, telefonszám található.Bubu roppant barátságos, kedves, játékos, jóindulatú, nyílt tekintetű, érdeklődő, élénk kutyus; emberekkel és más állatokkal együtt remekül boldogul. Okos, intelligens, tanulékony és figyelmes négylábú.Mivel hosszas telefonálgatások, kutyás kapcsolati szálak megmozgatása ellenére azonban sajnos egyik állatvédő-állatmentő szervezet sem akarta (ideiglenesen sem) befogadni őt, a  Vizsla Túra csapata a pártfogásába vette őt. Túl van az első orvosi átvizsgáláson: az első oltásokon, féreghajtáson, bolha- és kullancsirtáson, fülpucoláson. Egy vizslalány személyében ideiglenes testvért és játszótársat kapott, normális ételt eszik, nyugodt körülmények között alszik, lakásban tartják, valamint naponta többször kedvére sétálhat.Orvosi és komfortszükségleteinek költségét, valamint etetési és szállítási költségeit a mai naptól mindaddig a Vizsla Túra állja, amíg Bubu megfelelő gazdira nem talál.
Végleges örökbefogadóját Szabó Trixinél, a Vizsla Túra másik alapítójánál várja türelmesen: 20/932 4505
|
| 13. Vizsla Túra kedvezményezettje: KEA |
 A 13. Vizsla Túra részvételi hozzájárulásaiból összegyűlt pénzt (33.000 Ft) az előző Vizsla Túra részvételi hozzájárulásaiból 50.000 Ft-ra kiegészítve a
Kutyával az Emberért Alapítványnak (KEA) utaltuk át.
A pénz felhasználásáról szóló válaszlevelet mindenki számára elérhetővé, elolvashatóvá tesszük majd itt a honlapon.
|
| 11. Vizsla Túra kedvezményezettjei |
|
 A 11. Vizsla Túra részvételi hozzájárulásaiból összegyűlt pénzt (87.000 Ft) az előző Vizsla Túra részvételi hozzájárulásaiból 100.000 Ft-ra kiegészítve a Vakvezető Kutyák Világnapja alkalmából a két magyarországi vakvezető kutyaképző szervezetnek adjuk 50-50% arányban:
Az összegek átutalása megtörtént. A pénzek felhasználásáról szóló válaszleveleket mindenki számára elérhetővé, elolvashatóvá tesszük majd itt a honlapon.
Külön köszönet csapatunk két látássérült tagjának, Szabó Ádámnak és Dávidnak, valamint vizsláiknak, Botondnak és Chanelnek!
|
| 10. Vizsla Túra kedvezményezettje: Lola |
|
Lolának hívnak, másfél éves ivartalanított magyar vizsla szuka vagyok.
Az eredeti gazdimtól sokszor elszöktem, mert nagyon egyedül éreztem magam, vágytam a haverok társaságára. Az egyik ilyen szökésem alkalmával, valaki megfogott és a kikötött az egyik Budapestre menő vonatra. Így talált meg egy kedves ember, de ő megtartani nem tudott, ezért a vizslamentőket hívta, akik aznap átvettek tőle. Kórházba kerültem, kivizsgálásra, ahol megállapították, hogy súlyos diszpláziám van, amit műtéttel rendbe lehet hozni.
A kivizsgálás után egy szerető családhoz, ahol azt mondták csak ideiglenesen maradok, addig amíg nem találnak nekem új gazdit. Aztán az idő múlt, én nagyon jól éreztem magam az új családomnál, lett egy csuda szép erős játszótársam Fuszek személyében, akivel órák hosszat kergetőzünk.
Nagyon izgis dolgok történnek a családban, mindig új nebulók jönnek, hogy a gazdipapától tanuljanak, én pedig szorgalmasan felügyelem a tanulásukat.
Az idő pedig csak röpül, lassan már fél éve az új ’ideiglenes’ családomnál vagyok, de még senki sem jelentkezett rám, talán a betegségem miatt… Így összeült felettem a családi és vizslamentő kupaktanács, hogy mi is legyen, mert az én kis családom nagyon megszeretett és nehezen tudtak volna elengedni. De ugye ott volt bennük is, hogy rám egy komoly műtét vár, ami ráadásul elég drága is. És ekkor jött egy ’mentő’ ötlet egy másik nagyon szuper csapattól, a Vizslatúrásoktól, akik felajánlották, hogy a következő vizslatúrára befolyt ’regisztrálási’ díjakat az én műtétem költségére fordítanák. Lázas munka kezdődött, hisz meg kellett keresnünk a megfelelő orvost aki megműtene és a rehabilitációt is meg kellett a családommal beszélni. Sikerült a közelünkben nagyon jó orvost találni, aki vállalta a műtétemet. Az operáció április 29-én de. lesz, így kérlek titeket nagyon szorítsatok, hogy minden jól sikerüljön. A műtét után írni fogok az állapotomról és a rehabilitációról is.
Köszönöm a támogatást
Lola
|
Már egy hete volt a nagy műtétem. A műtét előtti napon már éreztem, hogy valami készülődik, még a vacsimról is elfelejtkeztek, pedig én mindent megtettem, hogy felhívjam magamra a figyelmet, de semmi eredmény, éhesen feküdtem le. Gondoltam is hogy hívom a Vizslamentőket, hogy valami itt nem klappol… de aztán inkább elaudtam.  Reggel megint a lázas készülődés, de most én is az autóban találtam magam, mindenki simogatott, suttogtak a fülemben, hogy minden rendben lesz, ügyes legyek stb. Teljesen kész voltam, nem értettem, hogy mi történik. Aztán megérkeztünk a dokibácsihoz, na itt már rendesen paráztam, kaptam egy szurit és innen nem emlékszem semmire…
Aztán így találtam magam ØØØ
 Hát jól megijedtem, hogy mi is történhetett velem, hisz még reggel tök jól voltam, most meg minden forog és valaki bántotta a lábamat.
Lassan tisztul a feje és a lábamat is érzem már, aminek most nem örülök, mert nagyon fáj. Ölben cipelnek, mert még nem nagyon biztos a járásom és nem is tudom használni a lábamat. Kaptam leveskét és mindenki lábujjhegyen közlekedik mellettem, simogatnak, Fuszek is tanácstalan, hogy most miért nem játszunk.
Beköltöztettek a lányok szobájába, mert ott nincs annyira jövés-menés, de én visszatipegtem a régi helyemre, jobb nekem ott.
Az elmúlt egy hétben, fokozatosan újra a régi vagyok, szaladgálok, már többször használom a bibis lábamat és a napi tornáztatást is kezdem megszokni, bár az első napokban nagyon fájt, ahogy mozgatták, de azt mondták, hogy muszáj, mert különben hiába volt a műtét.
Hát így telnek a napjaim, kicsit nyugisabban, sok-sok törődéssel. Holnap már a varratokat is kiveszik és megnézi a doktor bácsi mennyit javult a lábam.
Köszönöm a sok drukkot, jelentkezem újra hamarosan.
Lola
|
| Lola "ideiglenes" gazdijának "tollából": |
|
" Köszönjük szépen, amit Loláért tettetek és kérlek, ne haragudjatok, hogy eddig csak kerülõ úton jutottak el Hozzátok róla a hírek. Dióhéjban, mert mindjárt ki leszek penderítve a gép elõl. Már pár órával a mûtét után megpróbált lábra állni és menni, persze csak 3 lábon. Azóta fokozatosan javul, a megszokott "tevékenységei" is visszatérnek lassan (remek jelzõkutya). Mozgatjuk a mûtött lábát, ahogy a dokija mutatta, egyre többet visel el ebbõl is. Holnap viszem vissza varratszedésre. Igyekszem még beszámolni róla, ha idõm engedi. Köszönettel és szeretettel: Szilvi"
Lola története >>
|
|
|
