Sziasztok vizslás és nem vizslás túrások!

Nagyon szép napunk volt ma, amit nektek köszönhetünk, szervezőknek és túrásoknak! Csodás, szép napsütésben indultunk Gombára. Fredo a maga öreges módján még mindig izgalomba tud jönni, mikor a kendőjét a nyakára kötöttem, szinte kérdőn kapta fel a fejét, vizslatúrára megyünk? Mondtam neki, hogy bizony, bizony arra és nem is akármilyenre, hanem a te tiszteltedre jövünk össze öreg! Biztosan csak én láttam úgy, de mintha elmosolyodott volna.

Bleki-mix meg teljes pörgésbe kezdett, egész úton izgatottan jelezte türelmetlenségét, mi lesz már, mikor érünk oda?
Megérkezvén, gyorsan regisztráltunk, majd Bleki és Golyókutty az ifjakkal elindult az első csoporttal. Mi Frédivel lődörgéltünk egy kicsit, majd öregcsont a kombi hátuljában elhevert.  Mindeközben elbeszélgettünk ismerősökkel és újonnan megismert gazdikkal. Frédikém, meg, mint aki tudatában van, hogy ma körülötte forog a világ, átszellemült ábrázattal fogadta a sok szeretetteljes simogatást, becéző szavakat. 11 óra felé elindultunk az autós túránkra, remélem nem zavartuk nagyon az igazi túrásokat, hogy félre kellett állniuk, kézen fogni gyerekeiket, megfogni kutyáikat. Igyekeztem nagyon lassan és óvatosan menni, hogy minél kevesebb gondot okozzunk. A tóhoz közel érve már gyalog mentünk a végső célhoz, ahová „nagyon jó lendülettel” jött Frédi. Oda érkezésünkkor Bleki, aki túl volt egy jókora úszáson, mint egy kölyök kutya üdvözölt bennünket,  Golyó udvarolt a vizsilányoknak ezerrel. Pihentünk, élveztük a napsütést, néztük a lökött vizslák tízezer fokon való nyüzsgését, szóval tökéletesen jól éreztük magunkat.
Visszafelé Frédi már kissé kelletlenül ballagott az autó felé, lehet nem örült annak, hogy felkeltettem a jóízű fűbenheverős álmából, de sokszorosan kárpótolva lett, mert a tó partján, majd az autó felé haladva a szembejövőktől, valamint a minket elhagyóktól annyi simogatást és szeretet kapott, hogy egy tucat zsákba se tudnám begyömöszölni.
Hazafelé kidőlt az összes kutya, (Bleki és Golyó végigmentek oda-vissza a túrán), itthon a vacsi  és Matyigazdiéktól kapott rendkívül finom nasi után Frédikém alszik, mint bunda, tej, tök, tejbetök, akármi.
Nagyon köszönjük ezt a szép napot mindenkinek, a szervezőknek, hogy Frédi tiszteletére rendezték, meg hogy szokás szerint klasszul megrendezték a találkozót és nem különben a résztvevőknek, aki már ismerték személyesen, vagy a vizslatúra honlapjáról Frédit és talán ennek is köszönhetően jöttek el az eseményre, valamint akik most ismerték meg Frédit és köszöntötték sok szeretettel. Vagyis mindenkinek! (Ez már kezd egy Oscar-díj kiosztóra hajazni.
Fredóka köszöni szépen mindenkinek a kapott ajándékokat, ne haragudjatok, nem nevesítek mindenkit, mert bevallom nem is tudnék mindenik név szerint megnevezni. Nagyon megható, hogy ennyien szeretitek az öreget még ismeretlenül is!
Ne haragudjatok, hogy ilyen terjedelmesre sikerült, de higgyétek el, ez csak töredéke annak, ami most az én szívemben-lelkemben zajlik.

T. Mari, Frédi, meg a többiek