In memoriam







Powered by NetOffice

 Osz_.jpg  

In memoriam
TÓDI
(...-2007.02.20)
 

tmretezett_.jpg 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget! Örülök, hogy megoszthatom a fájdalmat a többiekkel, így talán könnyebb....Ki tudja?! 

Aki ismerte, mind szerette és tisztelte  a NAGY ÖREGET, A DICSŐT!- már csak így emlegetjük!Pontos adatokat nem tudunk róla, mert befogadott kutya volt, kb. 3 éves lehetett, amikor hozzánk került...és 18 évig "szolgált".Nemcsak macskát kergetett, vadászott, de ő volt a döntőbíró: ha a közelében összevesztek kutyák, csak föléjük állt, csúnyán rájuk nézett, ha nem volt elég, morgott is egyet, de a verekedésnek mindíg vége szakadt. De tényleg...Tanító is volt, sok Jagdterriert megtanított a vadászmesterségre, hibátlanul.Vele nőttem fel, mindig velem volt...mindig! Engem is sok mindenre megtanított-felelősség-barátság-hűség-akarat...Utolsó években sokat betegeskedett, de amikor elkezdett furcsán és nagyon hízni(legalább is mi azt hittük, de igazából nőtt a hasának térfogata,mely nem kövérség miatt alakult ki.Ekkor már a testén több apró és jóindulatú kinövés rondította (és persze sok "harci sebesülés").Nem értettük a hízás okát, rendszeresen mozgott...Megkérdeztük az orvost.Azt mondta szerinte maximum 1-1,5 hét! Nem hittem neki!!! Tudtam, hogy nem hagy csak úgy itt!azt mondta a doki, hogy altassuk el....nem tudtam megtenni.....még végig kellett gondolnom, és nem akartam elengedni búcsú nélkül....de Tőle nem lehet, nem tudok elbúcsúzni, mintha a testvérem lett volna, osztoztunk az ételen, a szobámon, néha hidegben a ruháimat is ráadtam, hogy ne fázzon kint....:*-(Azt mondtam: NEM! Még látom az akaratot, még látom a fényt, az életet, addig nem!!!!2-3 hónap múlva(ekkor készült az a kép, melyen ketten vagyunk) a szemébe néztem és csak a tükörképemet láttam, semmi mást....Nagy világító szürkeséget, és ekkor már tudtam, el kell engedjem Őt!De nem akartam...Még egy kis időt kértem odafentről...kértem, hogy míg másnap délután, mikor hazajövök legyen annyi időm, hogy elköszönhessek, hogy a karjaimban tarthassam utoljára, míg az orvos teszi amit kell...De nem várt meg...nem akarta, hogy lássam..a kályha előtt, ahol mindig feküdt, szétcsúsztak öreg rozoga lábai és többé nem kelt fel. Rákos lett, és a sejtjei már nem tudták feldolgozni az ételt, a saját tartalékait emésztette a szervezete, de nem bírta tovább!Tavaly februárban az egész család ott állt a fagyos földbe helyezett kutyus mellett és sírt....mindenki! Én a legjobban! (Ahogy most is..alig látom a betűket!)Sosem felejtem el..., ahogy fut a réten... lobogó fülein átvilágít a nap....Isten Veled Tódi..Isten Veled!"  Tudom, kicsit hosszú, de most egy kicsit jobb, hogy ezt leírhattam, mert még most is sírok!Nem húzom tovább.Köszönök mindent!Igazán rendesek vagytok!

tm_.jpg
Millió puszi:Márti ÉS FÜLI (az új JÓbarátom)