In memoriam







Powered by NetOffice



kutyasir.jpg

Őszinte szomorúsággal tudatjuk mindannyiotokkal, hogy most vasárnap, augusztus 29-én halt meg a Vizsla Túra stábjának nyolcadik négylábú tagja, SÁBA
Az egyik alapító tag, a másfél éves PÖSZKE 2007. júliusi tragikus és hirtelen halálát 2008. február közepén a két és fél éves DANI, május elején a majdnem tizenegy éves FÜLES, majd augusztus legvégén a tizenhárom éves GALÓCA követte. Az égi vizslacsapathoz 2009. január közepén a másfél éves VINCE, majd februárban a négy éves ROXY csatlakozott. A Vizsla Túra legidősebb négylábú tagja, a tizenhat éves FRÉDI 2009. augusztus legvégén hagyott itt minket.
Hiányuk felett érzett szomorúságunkat csupán az tudja enyhíteni, hogy utolsó éveikben részesei lehettek a Vizsla Túra csapatának, illetve közös kirándulásaink örömének!




In memoriam Galóca
2008. augusztus 29. péntek

In Memoriam Galóca

GALÓCA (1995. 04.10.-2008.08.28.)


Sajnálattal, szomorúsággal és őszinte megrendüléssel tudatjuk mindannyiotokkal, hogy a Vizsla Túra egyik oszlopos tagja, a 13 éves Galóca (Komlósi Edit és Simó Tamás hű társa), számos vizsla túrás fényképünk modellje és állandó sztárja augusztus 28-án meghalt.
Galóca nemcsak a Vizsla Túra helyszínbejárásokon, de mind a 14 Vizsla Túrán becsülettel végigment, sőt 13. születésnapja alkalmából gazdájával áprilisban letudott egy 35 km-es távot is.
A jubileumi, 15. Vizsla Túrát Galóca emlékének ajánljuk fel szeptember 21-én, vasárnap.
Búcsúzunk Tőled, kedves Galóca! Hiányozni fogsz mindannyiunknak!


Kicsi kutyánk, Galóca!

Hát elmentél, itt hagytál minket, tizenhárom és fél év után. Én csak 1 éve ismertelek, de egy olyan kapocs alakult ki közöttünk, amit nehéz kifejezni, leírni. Amikor megismertelek kölcsönösen vizsgáltuk egymást, fürkésztük egymás tekintetét. Kicsit még féltékeny is voltál, a gazdidra, „na itt egy pasi mondhattad”. Éjjelente 4-5 alaklommal felkeltettél minket, mert úgy érezted, Te vagy a fontos. Aztán elfogadtál, megbarátkoztál velem. Tudtad, hogy szeretem a gazdidat és ennél több Neked nem kellett. Amíg gazdi dolgozott én vigyáztam Rád, együtt sétáltunk, együtt ettünk, együtt pihentünk. Odabújtál hozzám, vakartam a hasidat, füledet és igen jól érezted magad. Ha szomorú voltam, velem szomorkodtál, ha örültem, akkor velem örültél. Elmentünk hármasban sok-sok helyre: a kis Balatonhoz, a Duna partra, Bánkra, és sok-sok helyre még. Voltak ott vadkacsák, finom illatok. Szép és jó életed volt velünk, szép és jó életünk volt VELED. A kezdetektől ott voltál minden Vizslatúrán, becsületesen végigmentél vállalva, hogy másnap izomlázad lesz. Ilyenkor kicsit „szögletes” voltál és mi ezen jót derültünk. Ebben az egy évben befogadtuk ideglenesen Vicát, egy másik vizslalányt, míg meggyógyul és megerősödik. Nem lázadoztál, nem féltékenykedtél, hanem segítettél neki meggyógyulni. Ő most már Németországban új gazdikkal él, és tudja, az életét NEKED köszönheti. Mert egész életedben ADTÁL, jót, szépet, boldogságosat, feledhetetlent. 5 hónapja újabb befogadott kutyust vettél a szárnyaid alá. Egy keveréket, egy fiút, Marcit. Tudtad, nem konkurencia, de elfogadtad, sőt meg is szeretted. Persze néha helyreraktad, de csak ahogy Te tudtad, VIZSLÁSAN. Olyan furcsa, mindent múlt időben írni. Tegnap még velünk ébredtél, bíztunk a gyógyulásodban. Elrohantam a patikába, hogy gyógyszert vegyek Neked, megvártál. MEGVÁRTÁL. Aztán meghaltál a karjaimban, békésen, szeretettel szemedben, rám nézve. Kérted, mondjam meg a gazdinak, hogy köszönöd, a szép életet, a sok felejthetetlen emléket. Átadtam. Bárcsak ne kellett volna. HIÁNYZOL! Nekünk. Mindenkinek. Mindenkinek, aki ismert.
Ahol felcsepedtél, Szentendrén, ott temetünk el. Egy szép nagy fenyő alatt, a kerítés mellett, hogy kiláss az utcára, hogy láss minket, ha arra megyünk. Ígérem, Anya is ír majd Neked, csak tudod a fájdalma, most nagyon nagy. Kicsi Galóca! A bilétádon ott van a telefonszámunk, hívj minket nyugodtan, ha valaki bántani mer, ha beszélni szeretnél velünk. Mindig elérhetőek leszünk számodra.
SOSEM FELEDÜNK.

Millió puszit küld Neked:
Edit a gazdi, Én, Tomi, és Marci kutya

 


Drága Kiskutyám!

Hű társam, jó kutyám voltál annyi éven át… Nem hittem el, hogy valaha is elválhatnak útjaink… Úgy éreztem, hogy csak másokkal történnek meg a rossz dolgok, az elmúlás, de mi örökké együtt leszünk… Persze örökké velem leszel, hiszen sosem feledlek…
Köszönöm, hogy Veled lehettem, hogy velem voltál, hogy nevelhettelek, hogy neveltél. Köszönöm azt a sok gyönyörű, feledhetetlen élményt, amiket együtt élhettünk át. Köszönöm azt a sok nagyszerű embert, akiket általad ismerhetem meg… KÖSZÖNÖM!!


Szia kicsi Galóca!
2 hét telt el, hogy itt hagytál minket. Képzeld Móniék, - tudod, Emma gazdája, és a Stáb – Neked ajánlják a 15. Vizsla Túrát. Nehéz lesz részt venni rajta, sok ismerős és ismeretlen Rád emlékeztet majd. Anya fél, hogyan bírja majd. Annyira megszokta, hogy ott vagy vele, hogy mindenhol ott vagy vele. Én nem féltem, mert erős, nagyon erős. Hogy telnek a napjaid kicsi Galóca? Gondolom, Fifivel labdázol, vadkacsákra vadászol, finomakat eszel és az arcodon ott ül a bűvös, általunk imádott mosoly. Van egy jó hírem, nálunk lakik egy 1 éves kisleány. Csiperkének hívják. Az Illatos útról van, aranyos, okos, kedves, bújós. Igazi rosszcsont, a járdáról leugrál, rág mindent a lakásban. Anya egy cipője már bánta J. Marcival szerencsére nagyon jól kijönnek. Rengeteget játszanak. Nagyon szeretjük, ahogy ő is minket. Nap, mint nap, ránk néz a 2 szép barna szemével és mi elkezdünk nosztalgiázni Rólad. Most már tudjuk mosolyogva tenni. A szépre, a feledhetetlenre gondolunk. Vigyázz magadra. Nagyon vigyázz magadra.
Ég veled!



Hozzászólások:

Kedves Edit és Tomi!
Döbbenettel olvastam Galóca távozását. Egyszerűen nincsenenek szavaim. Mélységesen együtt érzetek veletetek. A megrendülésem kimondhatatlan. Mi történt? Hisz olyan jól kondicionált, olyan erőteljes volt Galóca! Épp a ma reggeli kutyasétáltatásnál , Frédikém nagyon fura mozgását figyelve, jutott eszembe, hogy de jó Galócának, hogy még ilyen jól bírja, meg hogy hogy jól lát. Jaj szegénykém, és mi volt a baj? Jaj, sose irígykedjünk másra, se emberre, se állatra! Nagyon együttérzek veletek Hihetetlen, annyira sajnálom, siratom szegény drágámat..Őszintén.

Mari

Több százszor végigolvasva Tomi sorait, most jutottam odáig, hogy írni is tudok, nem csupán bőgni...
Édes, drága Galóca!
Rozsdás első születésnapján mentél el - boldog, ünneplős pillanatainkban ért utol a hír, sokkolva, megdöbbentve és rádöbbentve a megemészthetetlenre, a felfoghatatlanra: a csodapercek bár az égig érnek, és mi örökre összetartozunk már, ám az együtt töltött órák, napok, évek száma teljesen kiszámíthatatlan. Remélem, ugyanolyan tartalmas, szeretetteljes együttéletünk lesz, mint Neked, Galóca, gazdijaiddal, Edittel és Tomival! Boldoggá tesz, hogy megismerhettelek Benneteket, és köszönöm Neked külön is, Galóca! Vigyázz magadra nagyon!

Eszter és Rozsdás


 

Nagyon-nagyon sajnáljuk Galócát,aki szinte védjegye volt a túráknak. Nem is tudok mit írni,csak remélem lassan enyhül a mérhetetlen fájdalom.
Szilvi és Kori


„ ….Drága Editem
,
Arra a reggelre, amikor a hírt kaptuk, hogy Galóca elment, mindig emlékezni fogunk. Arra a döbbenetre. Kilépett az életünkből a kutyád, akivel rengetek közös élmény, közös kirándulás emléke köt össze. Büszkék voltunk Galócára, mind vizslatúrás kutyára, mind pedig kicsi „hardcore túra” csapatunk tagjára, akivel bejártuk a Pilist, a Mátrát, Börzsönyt. Hatalmas ür keletkezett azzal, hogy nincs velünk, nem fog többet a nyomunkban kocogni. Együtt érzünk veled, és sose felejtjük el a mi kis „Őladysége Galóca” kutyánkat. Ezer Puszi
Peti, Bea, Risza kutya, Nefrit kutya….”

 

 

 


Amikor megláttuk a szeptemberi vizslatúra felhívást örültünk, hogy újra mehetünk a csapattal egy jó kis túrára. Megnéztük a honlapot és találkoztunk a fájdalmas hírrel... Nehéz ilyenkor bármit is mondani, de nem is tudnánk. Megsirattuk Galócát. A vizsik is érzik, hogy valami rossz történt, velünk együtt szomorkodnak. Kedves Edit és Tamás! Az a szeretet, amit Galócától kaptatok örökké elkísér! Veletek érzünk!
Tóthné Edina, a család és a vizsik, Roxi és Fickó


Sajnálom ami Galócával történt! Küldenénk neki egy búcsú verset:

P. Box : A zöld, a bíbor és a fekete

Kereslek néptelen utakon
De csak a semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon
Lánctalpas éjszakák

Falakról bámul az unalom
Csak a csend szól rám
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod, legyen az álmod szép

Állok a felnyitott hidakon
Zavaros víz fölött
Kereslek túltömött buszokon
Bezárt ajtók mögött

Állok ott, ahol a szobád van
Bíbor köd szitál
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép

(Szóló)

Játszd el a dalt, ami sose szólt
Vedd fel a fehér gitárt
Játszd el a régi húrokon
Az utolsó utazást

Idegen árnyak a színpadon
Folyik a show tovább
Csillagok hullnak
Születnek újak
És Te messze jársz...

Zöld csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép

Zöld csillag, kihunyt az égen
A csónak partot ért
Hideg csendben fekete minden
Legyen az álmod szép
Legyen az álmod
Legyen az álmod szép


g